Mivel nem vagyok a felesleges körök híve, ezért már az elején leírom: én nagy híve vagyok a remote munkavégzésnek.

Ebben persze nagy szerepe van annak, hogy 2015 óta minden munkahelyemen otthonról dolgoztam (egy rövid, 2 hónapos időszakot leszámítva, aminek a végére meggyőztem a főnököm, hogy álljunk át a remote munkavégzésre), ami tekintve, hogy előtte csak rövidebb, egyetem melletti munkatapasztalataim voltak, azt is jelenti, hogy én a munkában töltött éveim javát ebben a formában töltöttem, ezért számomra igazából ez a természetes.

De nem zárnám le ennyivel a dolgot, mert nyilvánvaló, hogy nem tud és nem is akar mindenki otthonról dolgozni, és ez jól is van így. Viszont szerintem fontos felismerni, hogy jelenlegi világunkban rengeteg munkakör van, ami nem igényli, hogy bent üljenek az emberek egy irodában minden nap, és az egyáltalán nem segíti a hatékonyságot, hogy ennek ellenére bekényszerítjük azokat is egy irodába, akik egyébként tökéletesen el tudnák látni a feladataikat otthonról.

Mik a remote előnyei és kihívásai?

Kétségtelen, hogy a home office magas szintű bizalmat igényel a munkavállalók, csapattagok felé. El kell tudni fogadni hozzá, hogy az emberek meg fogják csinálni a feladataikat akkor is, ha nem látja őket senki. És látom, átérzem, hogy ez egy nehéz gondolkodásmódbeli váltást igényel, főleg, ha valaki nem ebben szocializálódott, de szerintem fontos azt is látni, hogy a legtöbb ember el szeretné végezni a rá bízott feladatokat időben és megfelelő minőségben, hiszen tudja, hogy ha nem tesz eleget a kötelezettségeinek, azzal a fizetését és megélhetését veszélyezteti.

És tegyük hozzá azt is, hogy ha megadjuk ezt a bizalmat a munkavállalóknak, akkor az általában önmagában is motiváló erővel bír – többször láttam, hogy emberek sokkal gyorsabban, hatékonyabban végezték el a feladataikat otthonról, mint korábban az irodából tették.

Én abban sem hiszek, hogy az emberek jobban dolgoznának attól, hogy valaki figyeli őket. Sőt, magamon például mindig azt tapasztaltam, hogy sokkal hatékonyabb vagyok akkor, ha magamnak oszthatom be a napomat és tevékenységeimet, mert így érzem a saját életem feletti kontrollt, nem pedig a rajtam kívülálló dolgok elszenvedője vagyok. Tehát számomra kifejezetten demotiváló az irodai környezet és a mikromenedzsment, de másokon sem azt látom hogy ezzel lehetne igazán munkára bírni őket.

Ráadásul onnantól, hogy nyitunk a home office felé, sokkal szélesebb munkaerőfelhozatalból válogathatunk. El kell felejteni, hogy jó munkaerő csak Budapesten van, főleg, hogy a növekvő ingatlanárak miatt egyre több magasan képzett, jó szakember költözik vidékre azért, mert már csak ott engedhet meg magának saját ingatlant – meg persze azért is, mert szuper vidéken élni. 🙂

Persze mindig lesznek olyanok, akiknek nem való az otthoni munkavégzés. Van, aki nem tud koncentrálni az otthoni környezetében, van, akinek nincs megfelelő infrastruktúrája hozzá, és még számos más oka lehet annak, ha valaki inkább az irodában végezné el a feladatait. Éppen ezért jó lehet, ha van egy pont, ahova bemehet az ember, de a kötelező jelleg nélkül. És ennek a találkozóhelynek nem feltétlen kell egy hatalmas irodakomplexumnak lennie – egy közösségi iroda is megoldhatja a problémát, ami máris egy költséghatékonyabb megoldást jelent a vállalkozás számára is.

Persze, a home office számos kihívást is rejt magában, nem állítom, hogy minden téren győz az irodai lét felett. Okozhat például kommunikációs kihívásokat a mindennapi életben, nekem mégis az a tapasztalatom, hogy már a COVID alatti Zoom robbanás előtt is meg lehetett oldani mindent az online térben – azóta pedig minden nap egyre több applikáció és felület áll rendelkezünkre, amivel támogathatjuk a remote munkát.

Emellett az is kihívást jelent, hogy hogyan alakítunk ki bajtársias kapcsolatot olyan kollégák között, akik esetleg sohasem látták egymást. Viszont erre megintcsak jó megoldások léteznek, például a gyakori csapattalálkozók, vagy akár havi 1 irodai nap is. Persze ilyenkor látni kell, hogy az az 1 nap valószínűleg a szocializálódásról fog szólni, de ezzel számolni kell és beletervezni a projekt ütemtervébe. (Megsúgom, ha bejárnának az irodába a kollégák, akkor is összejönne havi 1 nap haverkodás a sok közös kávézásból, kajálásból, cigizésből.)

Viszont sajnos úgy látom, hogy sokszor a home office egyáltalán nem a cégek hatékonyságáról, vagy a munkavállalók képességeiről, lehetőségeiről, igényeiről szól, hanem egyfajta megvesztegető-eszköz lett a menedzsment kezében. Sok cég, aki a COVID lezárások alatt arra kényszerült, hogy átálljon otthoni munkavégzésre mára szépen lassan visszalépdelt az irodába – esetleg heti 1 nap home office-t adva a népnek, ami valljuk be, épp arra jó, hogy azt az egy napot tényleg ne aktív munkával töltse senki (tisztelet a kivételnek).

Ennek hátterében számos ok lehet, kezdve a fent felvetett bizalmatlansággal, kontroll iránti vággyal, de a jelenlegi gazdasági helyzetben azt is többször látom, hogy a leépítéseknek is tudatos eleme az irodába való visszarendelés, mert tudják, hogy így azok közül, akik már átálltak a teljes (vagy szinte teljes) home officra, sokan fel fognak mondani, és akkor nem a cégnek kell elbocsátania a munkavállalókat.

Akkor mi a megoldás?

Én azt gondolom, hogy egy munkahely vagy projektcsapat akkor tud előrelépni, ha meg tudja teremteni azt a bizalmi légkört, amiben a csapattagok, kollégák belső motivációból végzik el feladataikat, mert jó nekik az adott projekten dolgozni – és nem azért, mert a menedzsment figyeli minden mozdulatukat.

Valószínű, hogy mindig lesznek olyanok, akiknek az irodai lét a kézenfekvő és kielégítő, míg olyanok is, akik otthonról képesek csak igazán megváltani a világot. A megoldás szerintem abban rejlik, hogy megteremtsük és megadjuk a munkavállalóknak azt a munkakörnyezetet, amiben ők, mint indiviidum, a legjobban tudnak teljesíteni.