Az Erősségekből karrier posztomban leírtam, hogy hogyan lettem projektmenedzser, de arról nem ejtettem szót, hogy hogy vittem a saját web- majd alkalmazásfejlesztő vállalkozásomat 2019 és 2023 között.

Miközben a startup inkubátorban dolgoztam, egyre több helyről jött felém az impulzus, hogy érdemes lenne megtanulnom programozni, mert ez a fajta tudás, gondolkodásmód akár a saját szakmámban is hasznomra lehet. Szóval 2018-ban el is kezdtem különböző kurzusokat csinálni a programozás terén (főleg Udemy-n, de 1-2 más platform képzéseit is végigcsináltam).

Eleinte csak keresgétlem, hogy mi lenne az a programozási nyelv, ami a legjobban tetszik és még hasznos is, de egy kis Python és C# után hamar rátaláltam a webfejlesztésre, ahol eleinte a HTML, CSS, JavaScript hármasával kezdtem honlapokat fejlszteni, ami aztán kiterjedt az egyedi wordpress témák fejlesztésére, így a PHP-ra is.

Hamar elkezdett foglalkoztatni, hogy vajon milyen lenne vállalkozónak lenni, és a webfejlesztésből élni, de őszintén szólva ez eleinte egy teljesen távoli gondolat volt. Szerettem a munkahelyem, szuper főnököm és kollégáim voltak, jó voltam a munkámban, a fizetésemmel is elégedett voltam, ráadásul teljes szabaságot kaptam a feladataim végzése során és remote dolgozhattam. Szóval nem akartam felmondani, így ez az egész egyéni vállalkozói lét is amolyan távoli jövőbe vetített kép volt, hogy ha esetleg lezárulna az inkubátor munkája, akkor tudjam, van hova lépnem.

Aztán sajnos történt egy tragédia: a főnököm szívrohamban elhunyt, ami megváltoztatott mindent. Az inkubátor nélküle már nem volt ugyanaz, ráadásul az új vezető a mikromenedzsment híve volt, így mindeféle szabadság és bizalom, ami korábban a munkánk alapja volt, megszűnt. Számomra ez volt az a pont, amikor felálltam, és úgy döntöttem, itt az ideje kipróbálni magam a korábban csak álmodott egyéni vállalkozó webfejlesztő létben.

Nem volt egyszerű, mert egyszerre lettem fejlesztő és egyéni vállalkozó, ráadásul a COVID is akkor ütött be, így a kapcsolatépítés lehetőségei is szűkösebbek voltak, de ennek ellenére sikerült nagyon jó projekteket elcsípnem és végigvinnem.

Eleinte még be-bedolgoztam olyan startupoknak, akiket korábban az inkubátoron keresztül segítettünk, úgyhogy a projekmenedzsmentben is jelen tudtam lenni, de egy ponton úgy éreztem, ha igazán ki akarom próbálni magam fejlesztőként, akkor 100%-ban ezt kell csinálnom, nem ülhetem meg ezt a lovat fél seggel. (Ezzel a gondolatommal ma már egyébként nem értek teljes mértékben egyet.)

Mindeközben továbbra is fejlesztettem magam a programozás terén, mert láttam, hogy az egyre könnyebben elérhető honlapkészítő oldalak, mint a Wix, vagy a Squarespace mellett egyre kisebb tere van a fejlesztők által készített weboldalaknak. Ez pedig oda vezetett, hogy az alkalmazásfejlesztés felé kezdtem tagozódni, és végül 2021-ben a férjemmel közösen elkezdtünk applikációkat fejleszteni.

Ezt a munkát is nagyon élveztem, hatamas kihívás volt, de végre nagyobb kaliberű projekteken dolgozhattam, ráadásul ismét volt benne egy társam, így egyedül sem éreztem már magam ebben. Fejlesztettünk alkalmazást a WAGO Hungary számára, de kisebb startupoknak is elkészíthettük az applikációját.

Viszont valami hiányzott.

Jött a saját startup.

2021 decemberében, az ünnepek alatt jött az ötlet, hogy milyen mókás lenne csinálni egy okos varázspálcát, amivel úgy lehet irányítani az okoseszközöket a ház körül, mintha csak varázsolnánk. Tehát pl. kapcsolgathatnánk a lámpákat egy Lumos-sal, meg lehalkíthatnánk a hangszórót egy Silencio-val. Eleinte ez egy ilyen DIY hobbiprojektnek indult, de hamar arra jutottunk, hogy meg kéne próbálni ezt egy startupként felfogni, prototipizálni, és ha minden jól megy, befektetők elé vinni és tömeggyártani.

Így keztünk bele a magicStick fejlesztésébe, amit végül 2023 végéig csináltunk. És így kerültem vissza a projektmenedzsment területére is, mert itt én voltam, aki ellátta ezeket a feladatokat. Meg kellett határozni a project scope-ot, ütemtervet és költségtervet készíteni, illetve kiválasztási folyamatokat menedzselni, hiszen a projekt során hardverfejlesztőkkel, szoftverfejlesztőkkel, 3D tervezőkkel és gyártókkal, illetve egy videós csapattal is együtt dolgoztunk, hogy a végén létrejöjjön az a prototípus, amivel már valóban le és fel tudtunk kapcsolni eszközöket.

És jöttem rá arra, hogy mi hiányzott. Mert bármennyire is szerettem a fejlesztői feladatokat, a projektek menedzselése volt számomra mindig az a terület, amiben igazán otthon érzem magam.

Erről a projektről egyébként ezen az oldalon még meg lehet nézni a kis videónkat, amit a befektetésszerzéshez készítettünk, viszont 2023 végén arra jutottunk, hogy ezt a projektet, illetve a közös munkát is lezárjuk. Emögött a döntés mögött az állt, hogy nem könnyű együtt élni és együtt dolgozni, és arra jutottunk, hogy fontosabb a kapcsolatunk, mint a közös munka. 🙂

Mindenesetre így jött el 2024, és én úgy kezdtem bele az évbe, hogy nem tudtam, mi legyen: fejlesztőként folytassam, vagy próbáljak meg visszamenni a projektmenedzsment területére?

Eleinte úgy gondoltam, nem is kell választanom, leszek én mindkettő egyszerre, de ahogy kipróbáltam magam mindkét szerepben, rájöttem, hogy az én utam mindig is a projektmenedzsment volt, bármennyire is menőnek tartottam magam szoftverfejlesztő nőként.

Megbántam-e a kitérőt?

Voltak percek, amikor igen.

Akkor, mikor azzal szembesültem, hogy állásjelentkezés során mindig meg kell magyaráznom, hogy miért van ilyen kettős önéletrajzom, nem kifejezetten voltam oda azért, hogy fejlesztőként léteztem pár évig.

De azért a valóság az, hogy ezekben az években regeteget tanultam a vállalkozói létről, a saját teherbírásomról, illetve az IT projektek sajátosságairól, és így jutottam el oda is, hogy elvégezzek egy Agilis projektmenedzsment képzést is. Ráadásul egyéni vállalkozóként abban is rengeteget fejlődtem, hogy hogy képviseljem magamat és a jogos érdekeimet nehéz ügyfelekkel szemben is.

És abban is biztos vagyok, hogy ha nem próbálom meg, örökké ott lett volna benne a „mi lett volna, ha” fájdalma, és sosem tudom, meg, hogy valójában való-e nekem a programozói karrier vagy sem.

Szóval összességében azt mondom, hogy nem, nem bántam meg ezt a kitérőt, mert ezáltal lehetek most itt, ahol vagyok – a helyemen.